A halottak napja itthon és külföldön
Hazánkban a halottak napja egyre nagyobb körben terjed, vallásosságtól, felekezettől függetlenül aki teheti kilátogat a temetőbe. Aki olyan szerencsés, hogy nincsenek halottai, az azért megy, hogy a megkapó mécsesáradatot megcsodálja, ami ilyenkor napokon át a sírokon ég. Kétségtelen, hogy a szomorú apropóból született ünnep ugyanakkor lélekemelő és a szemnek is szép látvány nyújtó esemény lett.Az egyházak – különösen a református – nagyon szigorúan meghagyják, hogy a temetői látogatáskor ne elkeseredett szomorúsággal, hanem élő reménységgel és a feltámadás hitének lángjával szívünkben szemléljük szeretett halottaink sírját. Mégis, hazánkban inkább szívszorongató ez a nap, amikor az ember a veszteségre és a fájdalomra fordítja a figyelmét. Nem úgy más népeknél!
Egyre többet hallhatunk egy távoli nép halottak napi szokásairól, amelyek a nálunk szokásostól teljesen eltérő viszonyulást tükröznek a halál és veszteség témájához. A mexikóiakról van szó, akiknél talán a legnagyobb ünnep a halottak napja (Día de Muertos). Az ünnepre már hetekkel korábban elkezdődik a készülődés. Egyrészt a szívüknek kedves halott kedvenc ételeit sütik-főzik és még számos más meglepetéssel várják annak visszatértét a földi világba. A hagyomány prekolumbiánus és keresztény gyökerekkel rendelkezik.
Az indián hagyományok szerint a halottak közvetítenek az emberek és az istenek között, ezért hozzájuk is imádkoztak a jobb időjárásért, a bőségesebb termésért, és az ő segítségüket kérték nehéz időszakokban. Ha a közbenjárás hatásos volt, mindig meghálálták a segítséget, így pl. aratás idején is. Később, amikor Kolumbusz vezetésével spanyolok igázták le őket, az Európából érkező keresztény kultúra keveredett a helyi hagyományokkal, és ennek következtében kerül mindössze két napra a halottak nagy ünnepe.
Mindkét nap visszatérnek a halottak szellemei a földre, az első napon a gyermekek, a másodikon a felnőttek látogatnak el élő családtagjaikhoz. Hatalmas oltárokat építenek a számukra, amelyeket elborítanak virággal, gyümölcsökkel valamint ételekkel, és természetesen a füstölők sem hiányozhatnak róluk.
Nagyon fontos szerepet kapnak az oltárokon az elhaltak fotói és a sírfeliratok, amelyek sokszor ironikusak, fekete humorral átitatottak. Az ünnep „védőszentje” Catrina, a csontvázhölgy, aki kettős identitással rendelkezik. Képviseli a rideg valóságot, a halált, az elmúlást, ugyanakkor kedélyes természetével az életet és annak örömeit ünnepli. Érdekes módon a mexikói halottak napja örömünnep, ünneplik azt, hogy a hozzátartozójuk megszabadult a földi test börtönéből, valamint azt is, hogy minden halál egy új élet kezdete.