A hamvasztásos temetkezés országos és miskolci múltja
Miskolc környékén és a magyar nyelvterületen a koporsó formája már a XIX. században megegyezett a maival, és egy kivételtől eltekintve a koporsós temetések voltak a jellemzőek, amíg meg nem jelent a modern krematórium és a hamvasztásos temetés.A néprajzi kutatások szerint a koporsó formája már a XIX. században bizonyosan egyezett a mai hatszögletű hasábalakkal, és a temetkezés kizárólag koporsóban történt - leszámítva az egyetlen kivételt, a kereszteletlen gyermek esetében.
A fa gyors porladása miatt a koporsó magyarországi múltja régészetileg nehezen tisztázható. Az Anjou-korban a fémszögek tanúsága szerint biztosan voltak mai értelemben vett koporsók; a feltárt honfoglalás kori sírok részint koporsós, részint koporsó nélküli temetkezésre (pl. téglával bélelt vagy ledeszkázott sír) utalnak, holott a honfoglalás előtt itt élő avarok már használtak koporsót.
A hamvasztás régi alakja a holttest máglyán való elégetése volt. Ez a temetkezési forma már az ókori rómaiaknál és görögöknél is megjelent, főként szakrális szerepet játszott. A XX. században főleg a helyhiány és a korszerű higiéniai megoldások követelték ki az újbóli - modernizált - megjelenését. Ma már teljességgel elfogadott, kegyeletteljes és megszokott eljárás a krematóriumban való elégetés. Miskolcon a Kerékgyártó Temetkezés évek óta nyújtja ezen szolgáltatását.