A különböző kultúrák és a halál kapcsolata
A világ különböző kultúrái egészen máshogy viszonyulnak a halálhoz. Van, ahol mély fájdalommal siratják az elhunytakat, de olyan is akad, ahol a jókedv és a vidámság jegyében hatalmas ünnepséggel búcsúztatják az elmenőt.Míg Európában leginkább a halottak siratása, és a gyász a jellemző, Mexikóban egészen máshogy viszonyulnak a halálhoz. A halállal kapcsolatos kibeszéletlenség nem létezik a közép-amerikai országban. A mexikói kultúra egyik alapvető vonása a halálhoz fűződő sajátos viszony - a szépítgetés helyett rengeteget foglalkoznak az elmúlással, és azzal, hogy idővel mindannyiunknak el kell menni.
Ezt a testközeli hozzáállást az élet leghétköznapibb elemein is megfigyelhetjük. Két olyan "népművészeti motívum" is van Mexikóban, ami közvetlenül a halállal foglalkozik. Az egyik ilyen Catrina. A vigyorgó, elegáns női csontvázfigura a fagylaltozók tábláitól egészen a híres festők művein is feltűnik. A női csontvázak tisztelete az azték időkre nyúlik vissza, Mictecacicuatl alvilágistennőt ábrázolták ilyen módon. Később, a XIX. században a gazdag nőként megfestett csontvázasszony vigyora arra emlékeztette a mexikóiakat: mindegy, hogy valaki gazdag vagy szegény, ugyanaz a sors vár rá.
A másik különös figura a Santa Muerte (Szent Halál). Szemben a barátságos Catrinával, a Santa Muerte kaszát tart a kezében, és a hagyományos, de színes csuklyát viseli. A Santa Muerte már kevésbé ártatlan, mint kalapos társa: ő a drogmaffia tagjainak egyik "védőszentje", a gonosz kívánságok teljesítője.