A szaploncai Vidám Temető
1935 óta gyarapodik a különleges, tölgyfából faragott és kézzel festett fejfák tömege a szaploncai Vidám Temetőben. A síremlékekről mintegy a falu krónikájaként leolvasható az elhunytak élete és sorsa. A fejfákat Stan Ion Patras fafaragó mester kezdeményezésére kezdték gyűjteni, és mára már több mint 800 áll a temetőben.
A naiv festészet jeleit mutató képecskék a síremlékeken legtöbbször teljesen hétköznapi jeleneteket mutatnak: traktorosokat, biciklistát, vagy boldog konyhai élethelyzeteket. A képeket rövid versecskék kísérik, amelyekből kirajzolódik az elhunyt élete, vagy halálának körülményei.
A szaploncai Vidám Temető fejfáiról leolvasható a falu egész története, rétegződése, foglalkoztatottsága. A legendás vidámság pedig csak első látásra tűnik akasztófahumornak: a község központjában, a templom közvetlen közelében elterülő temető inkább az elmúlás paradoxona: utólagos bosszú a halálon, amit senki se tud kikerülni:
"Itt nyugszom én idelenn
Pop George Ocuta a nevem
Amíg világomat éltem
Sok-sok disznyót megperzseltem
Rengeteg húst is megettem
Ez lehetett tán a vesztem.
Jó lett volna még pár év
Még egy kicsi öregség
De a halál nem hagyott
A föld alá parancsolt.
Életemnek búcsút mondtam
43 éves korban."