Advent idején is emlékezzünk szeretteinkre

Az advent eredete
Az advent a keresztény kultúrkörben a karácsony első napja előtti negyedik vasárnaptól karácsonyig tartó időszak; elnevezése „eljövetelt” jelent. Az ünnep eredete a IV. századig nyúlik vissza; az adventi vasárnapok számát VII. Gergely pápa határozta meg. Az első vasárnap a karácsonyi ünnepkör kezdetét és egyben a keresztény egyházi év kezdetét jelenti. Az advent időszakához több vallási szertartás kapcsolódik, mint a hétköznap hajnali mise, a szentcsalád-járás, illetve a XX. század közepéig ilyenkor böjtöt is tartottak.
Az adventi koszorú
A XIX. század óta adventkor koszorút készítenek fenyőágból, amelyet négy gyertyával – három lila és egy rózsaszín – díszítenek: ezek a hit, a remény, az öröm és a szeretet szimbólumai. Minden vasárnap meggyújtanak egy-egy új gyertyát; ez jelképezi azt a növekvő fényt, amelyet az Úr az eljövetelére várakozóknak ad.
A gyertyaláng felidézi szeretteink emlékét
Advent vasárnapján, amikor meggyújtunk egy-egy szál gyertyát, megemlékezhetünk azon szeretteinkről, akik nem lesznek ott velünk, amikor az utolsó gyertya is égni kezd, és az egész család összegyűlik a fa körül. A régi karácsonyokat felidézve, amikor még velük ünnepeltünk, úgy érezhetjük, ott vannak ők is, és együtt énekeljük a Csendes éjt.