Az egyházi és polgári temetés eltérései 2.

Az evangélikus temetési szertartás menetére háromféle lehetőséget állapítottak meg, amelyet a gyülekezettel egyetértésben a körülmények alapján határoznak meg: a szertartás történhet a ravatalnál vagy a sírnál (azaz egy helyen), a ravatalnál és a sírnál (azaz két helyen), a ravatalnál, a sírnál és a templomban (azaz három helyen). Az evangélikus liturgia nem utasítja el a hamvasztást, amely gyakran a ravatalnál történt búcsúztatás után történik, ilyenkor a felravatalozott testet a szertartás után viszik a krematóriumba. Ebben az esetben egy későbbi időpontban történhet meg az urna elhantolása, másik szertartással kísérve.
Ha a temetés két helyen történik, akkor választani lehet, hogy a ravatalnál vagy a sírnál történjen az igehirdetés. A lelkész a ravatalnál a koporsó lábánál áll, a sírhoz kísérés során a menet élén halad. Ha a ravatalnál történt az igehirdetés, akkor a sírnál a bevezető ige, Miatyánk és az elbocsájtás szövege hangzik el.
Az evangélikus temetési szertartás során, a gyászbeszédben nem szokás külön megemlékezni az elhunytról, mert a lelkész feladata Isten vigasztaló igéinek megosztása a gyászoló gyülekezettel. Ennek ellenére az előzetes személyes megbeszélésen meg lehet kérni a búcsúztató lelkészt, hogy egy két személyes mondatot szóljon a búcsúzó hozzátartozónkról is.
Folytatjuk!