Karácsony magányosan
A karácsony az év egyik legszebb időszaka – ám sokak számára inkább a legszomorúbb, mint a legboldogabb. Az egyedül élő emberekre ilyenkor a szokásosnál is jobban rátelepszik a magány érzése. Ha szeretteink nélkül kell töltenünk ezeket az estéket, a karácsonyfaégők minden egyes villanása, a mézeskalácsillat és az utcát betöltő zeneszó is csak arra emlékeztet, hogy nincs kivel megosztanunk ezt a melegséget; hogy mennyire egyedül vagyunk.Vegyük fel a kapcsolatot a rég nem látott rokonokkal
Azok, akik elveszítették a szeretteiket, minden évben kénytelenek szembesülni ezzel az érzéssel – és nem csak karácsonykor. Azonban nem kell, hogy az ünnepek teljesen egyedül teljenek. Kérdezzük meg akár távolabbi rokonainkat vagy barátainkat, nem tölthetnénk-e velük a karácsonyt; biztosan van köztük olyan, aki szívesen látna. Ha pedig bármilyen konfliktus vagy nézeteltérés van is rokonaink vagy barátaink és közöttünk; ezeken a napokon mindkettőnk nyitottabbá válik arra, hogy elengedje sérelmeit.
Utazzunk el kikapcsolódni
Ha nincs olyan, aki szeretettel fogadna ilyenkor, keressük a hozzánk hasonlóak társaságát, vagy utazzunk el kikapcsolódni; az ünnepekkor, a többi magányos emberrel kötött ismeretség egy mélyebb barátság kezdete is lehet. Hazaérve pedig gyújtsunk egy gyertyát eltávozott szeretteink emlékére, és idézzük fel a közösen eltöltött karácsonyokat. Ha emlékezünk rájuk, ha fizikai valójukban nem is, de ott lesznek velünk, és máris nem vagyunk olyan egyedül.