Nekrológ: Az utolsó út mesterét utolsó útjára kísérik
Sárika néni, aki életének jó részét mások méltó búcsúztatására áldozta, nem akármilyen keserves életutat járt be. Módos gazdacsaládba született, és fiatal leányként megtanulta a földművelést, a gazdálkodást, a munka szeretetét.
A háború után bekövetkezett politikai változások, a társadalmi igazságtalanságok a családját se kímélték. A rendszerváltáskor határozta el, hogy férje szüleinek vállalkozását megújítja. A régióban elsőként alapította meg a múltban nevezetes Kerékgyártó temetkezési céget. Minden hivatalos ellenállást leküzdve egy olyan szolgáltatást vezetett be, amely megnyerte a megrendelők tetszését.
Sárika néni mélyen vallásos, hithű, segítőkész, katolikus asszony volt. Élete utolsó leheletéig dolgozott, felügyelte a vállalkozását. A gyászhuszárok öltözetétől a gyertyák elhelyezéséig mindenre kiterjedt a figyelme. Gyakran mondogatta, az utolsó út egyszeri, s megismételhetetlen. Nem elég az elhunytnak megadni a végtisztességet, a hozzátartozók érzéseit, elvárásait is tiszteletben kell tartani. Kerékgyártóné visszaadta a szakma becsületét. Hozzáértésével, a gyászolókkal való együttérzésével, a szolgáltatásainak fejlesztésével kiemelt rangot kapott a cége.
Ritkán, kivételesen leng fekete zászló egy temetkezési cég irodájának homlokzatán. Most búcsúzunk a jeles diósgyőriek egyikétől, Kerékgyártó Imrénétől. Sárika néni, aki ismerte, tudja, s hiszi – saját temetésén is figyel. Nézi, nem hiányzik-e egy gomb a gyászhuszárok mellényén, s elegendő lesz-e az olaj a kandeláberekben. Mert Sárika néni már csak ilyen. Volt, s marad mindörökké…